Szokolya

Szokolya elhelyezkedése, megközelítése
Szokolya Pest megyében, Váctól északra, a Duna partjától 6 km-re található település. Vasúttal legjobban a 70-es számú, Budapest - Vác - Szob (- Sturovo) vasútvonalon érhető el, Budapest-Nyugati pályaudvarról a menetidő a zónázó vonatokkal kb. 35 perc, személyvonatokkal kb. 50 perc. Kismaros állomáson kell leszálni, ahonnan a Királyréti Erdei Vasúttal vagy a Volánbusz járataival közelíthető meg a település. A MÁV START Zrt-nek is van Szokolya mellett állomása, onnan a falu kb. 3 km-re fekszik, gyalog lehet bejutni.

Szokolya története
Először Sokol, Zokol, Zakola, Zakalya, Zakolya, Zokolya volt a község neve. A végleges "Szokolya" elnevezés szláv eredetű, jelentése "Sólyomfalva". A korai árpádkori települések közé tartozik, Kurszán vezér solymászata volt a jelenlegi Királyréten. Első, oklevél szerinti említése: 1186. A Salgó várhoz tartozó Szokolya földesura 1394-ben Széchenyi Kónya fia Simon volt, s tőle örökölték gyermekei, Széchenyi Miklós és Dorottya.

A XV. században többször említik várhelyként. A király hamis pénzverés miatt ítélte el Széchenyi (Salgói) Miklóst, akinek halála után a király Losonczy Bánnfy Lászlónak adta a falut, majd 1435-ben visszacserélte. Zsigmond király 1437-ben zálogba adta Szokolyát Lévai Cseh Péternek, aki a lévai várhoz csatolta. 1553-ban kihalt a Lévai család, s ezután az uradalom tartozékaként Dobó Istváné, Kolonich Sidfridé, 1640-től gr. Csáki László országbíróé lett.

Szokolya legkorábbi ismert Szent Györgyöt ábrázoló pecsétjét 1508-ban vésték. A falu 1562 körül a református vallásra tért át. A XVIII. század elején Jánoky Zsigmondé, majd 1715-ben az Esterházyaké lett, 1868-ig. A Rákóczi-szabadságharcban részt vett a szokolyai lelkész két fia is, Mányoki Ádám és Sámuel. 1715-ben 65, 1720-ban 32 lakost írtak össze.

A szokolyahutai vasbánya megnyitására Kollbacher Lampert Mátyás kamarai tanácsos kapott engedélyt 1700-ban, de csak 1714-ben kezdték meg a termelést. A kohót és a vashámort Esterházy Antal indította be 1777-ben a Szent-Miklós és Szent István bányákban. 1792-ig működött. Később a hámort fafűrészelésre használták. 1803-ban több német család telepedett le (Jánospusztán). 1892-től a birtok a porosz gr. Sierstorpff Henriké lett, aki a faszállításhoz keskenynyomtávú vasutat épített 1893-ban. 1917-től a kőbányászattal és fakitermeléssel foglalkozó Jánospusztai, majd Királyréti Uradalom és Ipartelepek Rt. lett a legnagyobb birtokos, mely a helybéliek többségének munkalehetőséget adott. 1941-ben csődbe ment. Ma is működik a bajdázói kőbánya. 1911-re befejeződött a Vác-Balassagyarmat vasút építése.

A hagyomány úgy tartja, hogy az 1848/49-es szabadságharc idején a kóspallagiakkal együtt szervezett szabadcsapatok elvették az osztrák seregnek szállított pénzes ládikót, s azt a helybeli lelkésznél Árkay Kantsur Andrásnál rejtették el, akit emiatt 1849. augusztus 27-én, Pesten, az új épületben kivégeztek. (Forrás: szokolya.hu)

Szokolya nevezetességei

Mányoki Ádám és Viski János festők emlékszobája
2624 Szokolya Fő utca 56.
Kevés község mondhatja el magáról, hogy két festő szülöttet adott a magyar és egyetemes kultúrának. Szokolya méltán lehet büszke két nagy fiára: Mányoki Ádámra, a barokk festészet nagy mesterére, és Viski Jánosra, a naturista állatképfestőre.
Mányoki Ádám és Viski János festő emlékszobáját
a Fő u. 56.sz. alatt tekinthetik meg a látogatók.
Az emlékszoba a Polgármesteri Hivatal nyitva tartása idején látogatható,
H.-Cs.: 8.30-15.30-ig, P: 8.30-12.00-ig.

Református Templom
2624 Szokolya
A középkori templom 1397-ben az esztergomi egyházmegyéhez tartozott. 1542-ben plébánosa a töröknek adózott. A templomot a torony kivételével 1856-ban lebontották és a jelenleg látható hajót építették fel.
1984-ben a templom falainak szigetelésével kapcsolatos munkák során Miklós Zsuzsa és Torma István leletmentést végzett. Feltárták a mai templomkerítéssel csak néhol megegyező nyomvonalú középkori kerítőfal több részletét is. (A fal maradványai a mai talajszint alatt vannak.)Közvetlenül a templom mellett található az oromzatos homlokzatú, középkori eredetű református parókia, melynek falai között született Mányoki Ádám.